Egy elég hosszúra sikerült üzenetet szeretnék megosztani veletek, ami saját tapasztalat és vélemény. Lehet néhol ironikusra sikerült, amiért elnézést kérek, de leírtam ahogy kijött belőlem.  Úgy érzem muszáj a védelmére kelnem a különböző gyógyítóknak, tanácsadóknak .... stb, ezzel az írásommal.

Többször találkoztam már azzal a dilemmával, amikor azt mondják arról, aki spiritualitással foglalkozik, hogy nincsenek, vagyis nem lehetnek gondjai. Nagyon sok téves hiedelem veszi körbe ezt a témát, illetve az olyan embereket, akik ebben a spirituális állapotban élnek. Például ha valaki gyógyító (reiki…), angyalterapeuta, személyiségelemző vagy kártyavető tanácsadó, akkor nekik nincsenek megoldandó feladataik, nincs karmájuk ha úgy tetszik, vagy ha van is, akkor ne panaszkodjanak, mert nekik könnyű, hiszen ott a segítség a kezükben. Egy csapásra mindent meg tudnak oldani. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének!

A másik dolog, ami szembe szokott velem jönni, amikor azt feszegetik, hogy mennyire hiteles valaki, aki tanít, gyógyít….(habár rengeteg a mondva csinált „csodatévő” kókler, így nem csoda ha megkérdőjeleznek) Ez teljesen jogos felvetés, ezzel nincs is gond. A gond ott kezdődik, amikor meggyanúsítanak például azzal, hogy:

- Te sem tudod megvalósítani azt, amit tanácsolsz a másiknak, akkor hogy jössz te ehhez?!
- Bort iszol, vizet prédikálsz, mert nem is úgy élsz, ahogy te tanácsolod másoknak!
- Te miért vagy beteg, amikor gyógyító vagy? Gyógyítsd meg magad!
- Hogy hogy ki vagy borulva, amikor te a lelki problémákkal foglalkozol? Alkalmazd a saját módszeredet és old meg magad! Neked ez könnyen megy!
- Na ugye, hogy téged is ki lehet billenteni az egyensúlyodból? Hol az a bizonyos belső béke, amit te hirdetsz?!
- Miért vagy te ideges, amikor mindig meditálsz?
- Miért nem tudod megoldani a problémádat, amikor a kezedben van a segítség (kártya, angyalok…)?

Ezt a gyanúsítgatást úgy teszik, hogy semmit nem tudnak az illető életéről, körülményeiről, életfeladatáról, karmájáról….. sorolhatnám. Mindezt csak azért, mert épp nehéz időszakon megy keresztül az a bizonyos gyógyító, tanácsadó.
Hát először is kérem szépen! Tudni kell, hogy a gyógyító/tanácsadó is ember és bizony vannak nehézségei, amihez neki is szüksége van segítségre időnként, mint bárki másnak. Ez nem jelenti azt, hogy hiteltelen, vagy hogy nem ért a hivatásához. Mindenkinek szüksége van támaszra, fizikai/lelki támaszra (értsd: orvos, terapeuta…) Mert bár ott vannak az angyalok, szellemi segítők és más asztrális segítők, előfordul, hogy a fizikális dolgokhoz, fizikális segítségre van szükség. Ezen kívül, senki nem születik varázslónak, csodatévőnek. Például ha baleset ér és eltörik a kezed, nem fogják tudni az angyalok azonnal összeforrasztani a kezedet, vagy műtétet végrehajtani a szellemi segítőid, csak azért mert mondjuk orvosként praktizált, amíg élt. Elnézést kérek a modoromért, de sajnos találkoztam már kötekedőkkel ezzel kapcsolatban. A kérdés a következő volt: -Ha vannak segítőink, akkor miért nem tudnak ebben is segíteni? A válasz: - Azért, mert bizony a testünk fizikai és ők az energiák szintjén tudnak a leghatékonyabban dolgozni. Több mindenben tudnak segíteni, mint gondolnánk, de egy csonttörésnél már kell az orvos is, aki végrehajtja a műtétet, gipszelést…. Addig vigyáznak ránk lelkileg és energetikailag egyaránt. Tudják csökkenteni a keletkezett lelki, energetikai traumát, és csillapítani a fájdalmakat. De ez sajnos nem úgy megy, mint a fantasy filmekben, hogy csak megérintenek és már meg is gyógyultál.

A következő már-már hétköznapivá vált mondat: -Minden fejben dől el!!!!!!!! Ez bizony nagyon igaz, én is ezt vallom, de itt is vannak határok. Tudom, sokan azt mondják ez nem igaz, bármi lehetséges ha igazán akarjuk! Hát erre csak a fennt említett „lábtörés” példájával tudnék érvelni. Ha eltörik valamid, nem fog összeforrni a csontod, mert te eldöntöd. KELL AZ ORVOS!

Ellenben láttam és tapasztaltam már csodát az is tény. Mondták már az orvosok az illetőre, hogy tolókocsiban kellene már ülnie, olyan fokú a gerincsérülése, de nem ez történt. Él és virul, sőt jár, mozog…..

A lényeg, hogy nem szabad elveszni a spiritualitás útvesztőjében! Ironikus leszek, de NEM TÁPLÁLKOZUNK FÉNNYEL, mert a fizikai testünknek, fizikai tápanyagra van szüksége. Fénnyel a fénytesteink táplálkoznak! Most csak egy példát hoztam fel, ami hirtelen eszembe jutott a sok közül.

Azt tudni kell, hogy szinte mindig könnyebb másokon segíteni, mint magunkon. A tanácsadó pedig lehet, hogy olyan feladattal találja szemben magát, amiben szüksége van egy másik pártatlan, elfogulatlan tanácsadóra és mivel őt érinti a dolog, saját magának nem vet például kártyát. Ezért segítséget kér. Magam például máris gyanúsnak tartanám, ha egy gyógyító, vagy tanácsadó azt mondaná, neki soha nincs szüksége segítségre, mert ő mindig mindent meg tud oldani, és mindent jól csinál. Mivel emberek vagyunk és létezik a karma, tanulni, tapasztalni, segíteni….stb vagyunk itt a földön, ez nem lehetséges teljesen mértékben.
Számomra a hiteles tanácsadó/gyógyító az, aki szerény és tudja, hogy folyamatosan fejlődni kell, nem érzi se többnek, se kevesebbnek magát másoknál. Tudja a korlátait, és hogy miben kell még fejlesztenie magát, vagy legalábbis tudatosan keresi annak módját. Tisztában van vele, hogy a tanítványok, páciensek nélkül ő sem tudna tanulni, fejlődni, mert ők is elősegítik ezt számára azzal, hogy hozzá fordulnak segítségért.

Nézzünk meg egy-két példát!

- Te sem tudod megvalósítani azt, amit tanácsolsz a másiknak, akkor hogy jössz te ehhez?!
Előfordul, hogy valóban nem lehet mindent megvalósítani, amit eltervez az ember, de ez nem azért van, mert nem hiteles, egyszerűen csak neki is vannak korlátai, vagy még meg kell tanulnia, hogyan érje el a célját. Ettől még lehet jó tanácsadó és adhatja másnak is tanácsként azt, amit ő maga nem tudott még végrehajtani, amennyiben beismeri, hogy neki magának ez bizony nem könnyű feladat, de lehet hogy a páciensnek sikerülne. ;) Szerintem ennél nagyobb alázat nem is kell, mint a beismerés. Ettől nem lesz kevesebb senki. Mindenkinek meg van a maga „keresztje”, ahogy a mondás tartja. Van, akinek hamarabb sikerül letenni azt a bizonyos keresztet és van, akinek később.
Olyannal is találkoztam, amikor az ember fejéhez vágják, hogy: -Te sem azt teszed, amit tanácsolsz másoknak! Ez nem minden esetben van így, hiszen attól, mert nem pontosan úgy csinálja, ahogyan azt más elképzeli, vagy másképp szól az útmutatás, nem jelenti azt, hogy nem tesz semmit a tanácsadó. Egyszerűen más módszerrel teszi meg az adott lépéseket (pl valaminek a lezárása…). Mindenkinek más-más módszer a megfelelő, ennyi a különbség.

- Te miért vagy beteg, amikor gyógyító vagy? Gyógyítsd meg magad!
Előfordul, hogy a gyógyító is kimerül a sok feladat miatt és bizony jó, ha más tölti fel energetikailag… . Az orvos, sem tud mindent meggyógyítani magán (pl. nem tud műtétet végrehajtani önmagán).
Tény, hogy meditációval sok mindent el lehet érni, de nem mindent. Van, amihez bizony segítségre van szükség, mert úgy jobban, hatékonyabban tud a gyógyulás megvalósulni, ha közben mi pihenünk. Hiszen a saját gyógyításunkba is energiát kell fektetni, akkor hogyan is tudna hatékonyan, akadálymentesen elindulni a gyógyulás folyamata? A másik ok, amiért jó, ha más gyógyítótól kapunk segítséget, az a tény, hogy jólesik a törődés. Jó hogy éppen akkor velünk törődik valaki, hiszen nekünk is szükségünk van a figyelemre, szeretetre. <3

- Hogy hogy ki vagy borulva, amikor te a lelki problémákkal foglalkozol? Alkalmazd a saját módszeredet és old meg magad! Neked ez könnyen megy!
Na de kérlek! A tanácsadónak/gyógyítónak is van lelke, vannak érzései és neki is vannak határai, amit ha valaki, vagy valami túllép, bizony komoly sérüléseket szenvedhet el lelkileg. Nyilván jobban kezeli a helyzetet, mint egy laikus, de időnként neki is kell a segítség. A pszichológus sem tudja önmagát kezelni, hiszen kell támasz neki is, nem elég önmaga. Mindenkinek szüksége van támaszra.

-Na ugye, hogy téged is ki lehet billenteni az egyensúlyodból? Hol az a bizonyos belső béke, amit te hirdetsz?!
Hát hogyne lehetne kibillenteni az egyensúlyából bárkit, hiszen mindannyian emberek vagyunk, ahogy azt már korábban említettem is. Nem vagyunk tökéletesek, és mindenkinek meg van a tűréshatára. Sajnos sokan azt hiszik, hogy aki békével akar mindent megoldani és nem bonyolódik felesleges civakodásokba, azt soha nem lehet kihozni a sodrából (mert spirituális életet él), vagy legalábbis kutya kötelessége elviselni bármit, ami történik vele. Ez nem így van! Vannak helyzetek, amikor igen is a sarkára kell, hogy álljon az ember, mert csak még nagyobb galiba kerekedik. A másik, hogy aki sérteget, nem fogja megtanulni, hogy hogyan bánjon másokkal, ha mindig minden rá van hagyva. Magam nagyon sokszor ráhagyom másokra, hagy mondjanak, amit akarnak, de vannak szituációk, amikor úgy érzem, ki kell jönnöm a nyugalmi állapotomból, mert ez így nem vezet sehová. Csak egyre rosszabb lesz. Ilyenkor szembesítem az illetőt és éreztetem vele, hogy jól gondolja meg mit mond, mert nem biztos hogy igaza van. Ezzel ő is tanul és én is, hogy hogyan kezeljük a helyzetet. Ilyenkor egymásnak segítünk, amennyiben a másik fél is vevő rá. Ha nem, akkor annyiban hagyom, hagy főjön a saját levében, és majd ha eljön az ideje ráeszmél az igazságra. Ide tartozik az is, amikor azt kérdezik, hogy ha meditálsz, akkor mitől vagy időnként ideges?

Hát ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, felvetésekkel találkoztam az évek folyamán és úgy éreztem itt az ideje rendbe tenni a dolgokat kicsit. Legalábbis azoknál, akikhez eljut az üzenetem, reményeim szerint célt érek és megértik, hogy nem minden az, aminek látszik és nem minden úgy van ahogyan azt gondolják azok a bizonyos kritikusok.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az üzenetet! 

-Lélek, személyiség, spiritualitás-