Lelki emelkedettség
A lelki emelkedettség állapotában lenni olyan, mintha egy fajta áldott állapotban lennék. Nem tudom voltatok-e már ebben az állapotban, de nekem már volt szerencsém átélni, nem is egyszer. Hogyan éltem meg? Hm… Nehéz leírni, de kértem egy kis segítséget � ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni, ugyanis emberi szavakkal nehezen kifejezhető. Sok mindent megélünk úgy, hogy igazából szavakkal nem kifejezhető, mert ha ki tudod fejezni, akkor veszít az erejéből. Átélni, megélni kell, nem megérteni. Most kísérletet teszek rá, hogy mégis szavakba tudjam foglalni annak dacára, hogy ahogy korábban is leírtam veszít erejéből az élmény.
A lelki emelkedettség állapotában lenni semmihez sem fogható. Nem tudom másképp leírni, csak úgy, hogy olyankor egy vagyok mindennel. Több tapasztalatom volt, több helyszínen, több féle érzelmi állapotban. Hozzá teszem, nem szándékos volt egyik alkalom sem. Vagyis nem az volt a célom, hogy valami féle meditatív emelkedett állapotba kerüljek, egyszerűen csak ültem, pihentem és nem gondoltam semmire, egyszerűen csak léteztem.
Volt, amikor zene hozta elő, de többnyire egy-egy helyszín hangulata. Ültem már vízparton, erdőben természeti helyszíneken. Mit tapasztaltam? Egyé váltam a természettel. A vízparton a vízzel, az erdőben az erdővel, réten a fűben ülve a fűvel és alattam a talajjal, a napsütéssel….
Úsztam már úgy, hogy csak lebegtem a víz felszínén és egy voltam a vízzel. Én voltam a víz. Könnyedén sodródtam, hullámaim a partot nyaldosták. Éreztem a víz lágyságát és erejét egyszerre. Éreztem milyen lehet víznek lenni. Voltam hullámverés a vízben, láttam ahogy a partot mosom hullámként.
Ültem dombtetőn és én voltam a domb. Eggyé váltam vele, éreztem a talajt, a füvet, a bogarakat és a többi talajlakó élőlényt. Hihetetlen nyugalmat árasztott magából.
Ültem fa alatt, és hihetetlen nyugalom áradt szét bennem, nem tudtam elmozdulni a fa alól. Hívott, hogy maradjak ott ülve alatta és érezzem, amit ő érez. Meg kellett nyílnom a számára és ő átadta minden tudását, érzését, amire emberi szó nem létezik. Csak ültem földbe „gyökerezve” és éreztem a fa magabiztos nyugalmát. Ahogy hajladozik és a lágy szél fújja a leveleit. Hallgattam, éreztem a levelek zizegését. Én voltam a fa, stabil, nyugodt és bölcs. Tudtam mindent, amit ő.
Álltam széllel szemben, csukott szemmel és átjárt a szél szelleme. Átsuhantam városokon, falvakon, országokon, hegyeken és völgyeken. Láttam a tájat alattam, ami felett elrepültem. Én voltam a szél, mely lágy szellőként simogat és vadul tomboló orkánná is tud változni. Repültem és szabad voltam, nem volt előttem akadály.
Feküdtem a napon sütkérezve és éreztem az erejét. Eggyé váltam vele. Egyszerre volt perzselően égető, és lágyan cirógató melegség, mely életet ad és melegen tartja a szíveket.
De volt olyan is, hogy csak ültem a vízparton és egyszerre voltam minden, ami körülvett és érintkezett velem fizikailag és az energiák szintjén. Tudod milyen egyszerre mindent érezni és átélni? Hát ilyen, amikor emelkedett lelkiállapotba kerülök.
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt az emelkedett lelkiállapotot minél többször, amiben nekem is részem volt. Hogy kiből mi hozza ki ezt az állapotot, mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Erre nincs külön utasítás, vagy szabály. Talán amit javasolni tudok saját tapasztalatból, hogy figyelj a testedre és az érzéseidre. Mindkettő jelez. A lényeg, hogy érezd jól magad, legyen hited és bizalmad, hogy te is képes vagy elérni ezt az állapotot. Mert mindenki képes rá. Keresd meg azt a helyzetet, amiben a legnyugodtabb tudsz lenni. Legyen ez egy környezet, zene, film, tevékenység…. De érezd jól magad és kapcsolj ki! Ha érzel bármiféle érzést, amire azt gondolod, IGEN EZ LEHET AZ! Akkor csak nyisd meg magad az érzés előtt, ne gondold túl csak add át magad!
Csak élj, IGAZÁN ÉLJ!
-Lélek,személyiség, spiritualitás-
