Vannak emberek, akik úgynevezett falat építenek maguk köré és senkit nem engednek közel magukhoz. Ezt a falat fájdalom falnak neveztem el. Miért? Mert ez a fal fájdalomból és csalódásokból épült. Nagyon nehéz áttörni, mivel ez egyfajta védekezés és bár a szeretet a legnagyobb erő ami létezik, van amikor még ez sem elég, hogy átszakadjon. Ezért meg kell keresni rajta akár a legkisebb rést is, és bejuttatni, apránként egy - egy darabka kis szeretetenergiát, a FÉNYT. Szépen lassan kell tágítani a rést, semmit nem szabad erőltetni, hisz a fájdalom nagy úr. Ha erőltetjük, még erősebbé tesszük a falat és az a picike kis rés is összehúzódik, majd kereshetünk egy másikat, vagy várhatunk, amíg egy újabb keletkezik. Ez azért történik így, mert eleve az erőltetés maga, nem pozitív energiához kapcsolódik, hisz benne van a szóban is, hogy ERŐLTET-ve van valami. A negatív energiától ismét védekezésbe kezdünk, ezért húzódik össze még az az apró rés is, amit találtunk. Ez komoly türelemjáték, de megéri belekezdeni a fal bontásába, mert ha sok-sok szeretettel és türelemmel lebontjuk azt, akkor észrevehetjük, hogy egy igazi hatalmas fénysugár rejtőzik mögötte. Ott rejtőzik a VALÓDI ÉN. Aki szeretet szeretne adni és kapni. 
Segítsük egymást és adjunk annyi szeretetet és figyelmet egymásnak amennyit csak lehet és a végeredmény egy CSODA lesz. Maga a szeretet, megmutatkozik az igazi Én, a FÉNY.